Egyházmegyei énekkari találkozó


Nyírbátor

Nyírbátor

Igen felemelő alkalmon vehettek részt közel négyszázan az 500 éves, kívül-belül felújított nyírbátori református templomban 2011. október 15-én, szombaton, délelőtt 10 órától délután 4 óráig.

A Nyírségi Egyházmegyében működő 28 gyülekezeti énekkar közül 14 kórus el tudott jönni a találkozóra, s a házigazda nyírbátori gyülekezet három határon túli testvérgyülekezetének az énekkara is örömmel eleget tett a hívásnak: Mezőcsávás, Nagykároly és Szilágysomlyó is képviseltette magát. Így ezen a napon bekapcsolódhattak a résztvevők a Református Világtalálkozó rendezvény-sorozatába.
A kezdő áhítatot Dr. Gaál Sándor esperes tartotta. Igehirdetésében elmondta, hogy földi dolgainknak csak a mennyeikre hangolva van értelme. Ezért indít a napi ige arra, hogy az „odafelvalókkal törődjetek!”- aki Isten jelenlegi és eljövendő országa rendjéhez igazítja életét és énekét, az jól él és helyesen énekel.
Újfehértó

Újfehértó

Az áhítat keretében az egyházmegye fiatal lelkészeinek férfi kamarakórusa, s a több mint egy éve beindult egyházmegyei kántortovábbképzőnek a kórusa is szolgált két-két énekkari művel; valamint Gaál Eszter előadásában szép zsoltárfeldolgozást hallhattunk, amely énekelt imádságként épült bele az áhítatba.

Az áhítatot követően Tárnok Ferenc, nyírbátori lelkipásztor,Horváth Csaba, egyházmegyei főgondnok és Balla Jánosné, helyi polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majdFazakas Alpár, tiszadadai lelkipásztor konferálásával a 17 kórus bemutatkozása következett, melyek közül délelőtt 11, délután pedig 5 kórus énekelt. (A „legfiatalabb” énekkar, a nyírbogáti, még önálló műsorral nem állt ki, de a záró összkari éneklésbe ők is bekapcsolódtak.)
Délelőtt Nyírbátor, Ramocsaháza, Laskod, Tiszalök, Petneháza, Nyíregyháza-Sóstó, Tiszavasvári, Szabolcs, Tiszanagyfalu, Újfehértó és Mezőcsávás gyülekezeti kórusa került sorra, délután pedig Encsencs, Nagykároly, Nyíregyháza-kertváros, Vaja és a Szilágysomlyó énekkara. – Közreműködött még Koppány Mária, karcagi orgonaművész ésSzerencsi Imre, nyírbogáti lelkipásztor és trombitaművész, akik a délutáni program bevezetéseként egy gyönyörű Albinoni Koncert első tételét adták elő.
A helyi gyülekezet Nőszövetségének tagjai finom meleg teával, kávéval és egy kis harapnivalóval vendégelték meg érkezéskor az egybesereglő sokaságot, s a szünetben minden kórustag és a kórusokat kísérő gyülekezeti tagok is kaptak ebédet egy közeli étteremben.
Igazán szívet-lelket gyönyörködtető volt, ahogyan a kórusok egyen-egyenként tudásuk legjavát nyújtva előadták bizonyságtételként, hitvallásként a műsorukat. Közben színesítette a hangzást egy-egy hangszerrel kísért kórusmű: trombita, furulya, orgona, zongora, hegedű és gitárok kísérték olykor az éneklést. A jelenlévők úgy érezhették, hogy összeér az ég a földdel, miközben Isten dicsőségére megszólnak a szebbnél-szebb kórusművek. – Sok-sok gyakorlás, lemondás, munka van ennek hátterében!
A kórusok bemutatkozását összegezve és értékelve Tárnok Ferencné, lelkipásztor, a Nyírségi Egyházmegye Ének-zeneügyi Bizottságának elnöke Füle Lajos egyik négysorosával köszöntötte a jelenlévőket: „Nincs köztetek, kit ne csodálnék: /Testvérek vagytok, köszönöm. /Titeket látni is ajándék, /Veletek járni is öröm.” – Hát még együtt énekelni, – tette hozzá, – s ily módon is épülni egymás hite által! Zárszavában buzdította a karvezetőket és a kórustagokat a további kitartó és örvendező szolgálatra a gyülekezetek „élharcosaiként”, s élő magjaként.
A befejező összkari éneklés előtt a kórusvezetők, és a vendég orgonaművész, – aki a kezdő és záró gyülekezeti éneklést, valamint a két utolsó összkari művet is kísérte, – 1-1 emléklapot és ajándékcsomagot vehettek át, melynek tartalma Osváth Viktornak nemrég megjelent három kötetes kottagyűjteménye volt: a gyülekezeti énekeskönyv válogatott énekeinek 2-, 3- és 4-szólamú feldolgozásait kínálva megtanulásra a kórusoknak; valamint minden egyes résztvevő számára szép színes mozaik-képeslap Nyírbátorról.
Laskod

Laskod

A nap egyik fontos eseménye volt még az egyházmegyei férfikar megalakulása: mintegy húszan jelentkeztek, akik már meg is kapták az első néhány megtanulni való ének kottáját 1-1 mappában. Gyönyörűen zengett a jó akusztikájú térben, amikor a jelen lévő férfiak mind összegyűlve a templom keleti végében, elénekelték a 89. zsoltár 1. versét: „Az Úrnak irgalmát örökké éneklem…”!

Végül – mint minden ilyen kórustalálkozónak, így ennek is a végén – a rendezvény csúcspontja a több száz fős összkari éneklés volt. A hatalmas egyesített kórus az előzőleg kiküldött kották alapján megtanult 3 művel (ezeket az ebédszünet előtt begyakoroltuk) dicsőítette felszabadult örömmel az Urat:
1.:Gárdonyi Zoltán: 274. ének (háromszólamú feldolgozás: Ki Istenének átad mindent – 1., 3. és 4. vers)
2.:Szokolay Sándor: Fohászkodás a nemzet felemelkedéséért (unisono – énekkarra és orgonára, trombitával)
3.:Szokolay Sándor: Áldjuk Isten nagy kegyelmét! (négyszólamú – orgonakísérettel, szólóénekkel és trombitával). A szopránszólót az encsencsi lelkipásztor felesége,Fóriánné Rimaszombati Anikó énekelte, s trombitán játszott Szerencsi Imre nyírbogáti lelkipásztor. A két utolsó műnek a szövegét is a zeneszerző Szokolay Sándor írta, aki idén 80 éves. Az összkari műveket Papp Ilona, a szilágysomlyói kórusvezető és Tárnok Ferencné, a nyírbátori kórus vezetője vezényelte.
Az áldás és a záróének után mindenki meggazdagodva és nagy örömmel a szívében térhetett haza. Mindezért egyedül Istené a dicsőség:   S O L I    D E O    G L O R I A !