Családi Nap a gyülekezetben
„Én és az én házam az Úrnak szolgálunk”
– Családi nap az újfehértói református gyülekezetben –
2015. június 27-én, szombaton, első alkalommal került megrendezésre az újfehértói Fedeles Lovarda területén a református egyház által megszervezett és lebonyolított családi nap.
Tavaly gyülekezetünkből többen részt vettünk a szabolcsi egyházmegyei családi napon, s az ott átélt pozitív élmények adták az ötletet: mi lenne, ha mi is rendeznénk egy ilyen vidám napot, ami alkalma lehetne a gyülekezetei tagok – kicsik és nagyok, fiatalok és idősek – találkozásának s épülésének felszabadult, kötetlen formában?
Az alkalom megtartását a Nőszövetség kezdeményezte, és nagy öröm volt számunkra, hogy a presbitérium és a gyülekezet is e nemes ügy mellé állt. Menet közben jöttünk rá, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket: az előkészületek roppant körültekintést, bölcsességet, tettrekészséget, erőt és hitet igényeltek. Tudjuk és érezzük, hogy munkáinkon az Úr áldása volt, mert minden segítő megtalálta azt a területet, ahol kivehette a részét a teendőkből, annak érdekében, hogy ez a nap minél sikeresebb legyen.
Megbeszélések és imádságok sorozata után elindultak az előkészítő munkálatok: a helyszín biztosítása, a program összeállítása, a szolgálattevők felkérése, meghívók, plakátok tervezése, támogatók keresése stb. Se szeri, se száma annak a sokféle teendőnek, amit példás összefogással a gyülekezet aktív magja megvalósított, mire elérkezett a várva várt nap.
Isten kegyelméből sok borús, esős és hűvös idő után június 27-én ragyogó napsütésre virradtunk. Reggel 6 órakor beindult az élet a Lovardában: megkezdődött a pavilonok felállítása, s bizony a kemencénél sütkérező asszonytestvérek is ott sürögtek-forogtak már, hogy a dagasztás munkálatait elvégezzék. 8 órától folyamatosan regisztráltak az érkező vendégek. Az alkalom 9 órakor kezdődött ifjúsági énekek tanulásával. Ezután a gyülekezet lelkipásztora, Baracsi István szolgált a kezdő áhítaton: „Én és az én házam az Úrnak szolgálunk” – hangzott az ismert, de nagyon komoly ige Józsué könyvéből. A nagytiszteletű úr a jelenlévőknek szegezte a kérdést: ti kinek szolgáltok? Felsorolta a modern bálványokat – a káros szenvedélyektől kezdve a pénzen, a babonákon és a modern társadalom vívmányain, divatjelenségein át egészen az önimádatig -, s felhívta a figyelmet arra, hogy mindenkinek le kell tennie a voksát valahová. Az üzenetet szívünkbe zárhattuk: jó lenne, ha hitelesen ki tudnánk mondani Józsuéval együtt, hogy mi és a házunk népe is csak és kizárólag az Urat szolgáljuk. Az áhítat után Nagy Sándor polgármester úr köszöntő szavai hangzottak el, aki örömmel köszöntötte a református egyház kezdeményezését, és napunkat beillesztette a színvonalas városi események sorába. Ezalatt a színpadon kívül is felpezsdült az élet: körös körül tűz gyúlt a bográcsok és üstök alatt, s nemsokára ínycsiklandozó illatok töltötték be a levegőt – megkezdődött a főzőverseny. A gyerekek birtokba vethették az óriás ugrálóvárakat – főként a száját nyitogató nagy bálna volt a sláger. Mindemellett lehetett szumózni, lovagolni, kisvonatozni és cserkészkedni. Azok a felnőttek, akik végig járták a „Bibliai sétát”, a keresztyén párválasztás, házasság és gyermeknevelés kérdéskörében tájékozódhattak. Az Ádámot és Évát, valamint Jónást és a cetet ábrázoló fotófalak mögé beállva mindenki készíthetett egy-egy tréfás fotót, hogy a nap emlékét megörökítse. A gyülekezeti családfa ágai is szépen megteltek a levelekre írt családok nevével. Keresztyén kiadványok és igés ajándéktárgyak vásárlására is volt lehetőség.
A színpadon és környékén színes programok váltották egymást a különböző korosztályok örömére. Az Újfehértói Református Általános Iskola és Óvoda növendékei vidám műsorszámokkal kedveskedtek a nézőknek. A Mákvirág színjátszókör „A költői verseny” című jelenetet adta elő Lázár Ervin közkedvelt meseregényéből. Az óvodások keresztyén mutogatós énekekkel tettek bizonyságot nyiladozó hitükről. Az iskola 2., 3. és 7. osztályos tanulói fergeteges táncaikkal és koreográfiákkal varázsolták el a közönséget: karneváli hangulatot teremtettek, zumba táncot jártak, valamint megelevenítettek egy focicsapatot s azok szurkolótáborát.
Nagyon kedves és elgondolkodtató volt a Debrecen-Árpád téri Református Gyülekezet evangéliumi bábcsoportjának előadása a szeretetre vágyó sündisznócskáról. A darab a Jézus által megvalósított, feltétel nélküli szeretetet mutatta be.
A mozgásnak is fontos szerep jutott: a generációk az apa-fiú focimeccsen mérhették össze az erejüket. Bár az apukák győztek egyetlen góllal, de a legügyesebb játékos címet a legkisebb fiúcska nyerte el. A mérkőzés szünetében a helyi Pillangó mazsorett csoport biztatta a lelkes focistákat és szurkolóikat.
Az ebédszünetben mindenki kedvére válogathatott a főzőverseny résztvevőinek ételeiből: volt slambuc, lecsó, Jókai bableves, babgulyás, chilis bab, de nagy sikere volt a fánknak, a tejbegríznek, a csőrögének, a lepcsánkának és a kenyérlángosnak is. Három tagú zsűri jutalmazta az ügyes szakácsokat faragott tányérokkal, s a bableves elkészítői első díjként egy kovácsoltvas bográcsállványt is nyertek.
Ebéd után zajlott le a családi vetélkedő, ahol a csapatokat szülő-gyerek párok alkották. Ők tréfás ügyességi feladatokban mutathatták meg rátermettségüket. Dicséret a vállalkozó kedvű apukáknak és anyukáknak, akik még a zsákban futástól sem riadtak vissza, csakhogy gyermekeik arcára mosolyt csaljanak, s velük együtt játszhassanak!
A vetélkedő fáradalmait egy nagyon hasznos előadáson lehetett kipihenni: a Bibliai Házassággondozó Szolgálat munkatársai, Mózes Áron és felesége, Zsuzsi már második alkalommal jöttek el Debrecenből gyülekezetünk meghívására, s most „A gyermeknevelés üröm vagy öröm?” címmel tartották meg bizonyságtételüket. Sokat tanulhattunk az elmondottakból: a gyermek Isten ajándéka, Neki kell elszámolnunk vele, csak időlegesen kaptuk meg gyermekeinket. Az előadók felhívták a figyelmet a fegyelmezés és a büntetés közötti különbségekre, s arra, hogy szülőként indulatból sohase cselekedjünk. Kulcskérdésként merült fel a kamaszkori viselkedés kezelése. Az előadók saját tapasztalataikat osztották meg a hallgatósággal, ezek a gyakorlati tanácsok igazán hasznosnak bizonyultak. Gyermekeink eközben gyöngyöt fűztek, lemosható tetoválásokkal ékesítették magukat, bibliai színezőkkel foglalkozhattak, s emellett még csinos frizurák is készültek.
Este Pintér Béla koncertre gyűltünk össze. Gyülekezetünk kicsinyei és nagyjai közül sokan ismerik Pintér Bélát, hiszen gyermek-istentiszteleteken és hittanórákon rendszeresen hallhatták dalait. Ő sem először vett részt gyülekezeti alkalmunkon. Énekeinek mondanivalója biblikus, dallama, ritmusa, nyelvezete pedig a fiatalság számára is megragadó. Pintér Béla hitelességével, egyszerűségével és kedves humorával most is jó hangulatot teremtett. Csodálatos volt a szabad ég alatt, szép természeti környezetben együtt dicsérni az Urat, hiszen az előadó – szokásához híven – a közönséget is igyekezett bevonni, aktivizálni. A felhangzó dalok nyomán valami áhítatos nyugalom, igazi isteni békesség áradt szét. Felemelő érzés volt mindennek részese lenni, elgondolkodni olyan komoly kérdésekről, mint a megbocsátás fontossága, az Isten mérhetetlen szeretete, Jézus értünk hozott áldozata vagy az új szív szükségessége. A gyermek-istentiszteletekre járó gyerekek egy kis lelkes csoportja két koreográfiával is készült, amit Pintér Bélával együtt adtak elő. A koncert egy személyes vallomással zárult, amiből mindnyájan rádöbbentünk, hogy nagy szükségünk van az Istenre.
A közel 600 résztvevőt számláló eseményt Baracsi István lelkipásztor zárta le, aki abban a reményben köszönt el a hallgatóságtól, hogy otthon – azaz imaházunkban és templomunkban – találkozhatunk újra egymással.
A rendezvény megszervezésében és lebonyolításában Bakó Éva segédlelkész és férje, Bakó László beosztott lelkész oroszlánrészt vállalt magára. Nemsokára ikrekkel gyarapodó kis családjukra Isten gazdag áldását kívánjuk!
Hálás szívvel köszönjük a sok felajánlást: a Fedeles Lovarda rendelkezésünkre bocsátásában Kocsis János közbenjárásást, a pavilonokat, a sörpadokat, a hűtött palackos és ballonos ásványvizeket, a főzőverseny résztvevőinek a személyes áldozatvállalását, az ajándéktárgyakat és a sok időt és energiát, mit sokan a családi nap szervezésére fordítottak!
Az Úr áldását kívánjuk a segítők és családjaik egész életére!
Mindenért pedig egyedül Istené a dicsőség!
Abban a reményben tértünk meg a családi nap után hajlékainkba, hogy gyülekezeti életünk egy újabb színfolttal gazdagodott, s talán ezentúl hagyománnyá válhat nálunk is a családi nap megrendezésre.
Karsainé Incze Gizella
nőszövetségi tag