Lelkipásztoraink

1972. február 6-án születtem Nyírbátorban, hitét hűségesen és mindig állhatatosan gyakorló református családban. Felmenőim között voltak a város gyülekezetének gondnokai, mindkét nagyapám haláláig, édesapám jelenleg is a nyírbátori gyülekezet presbitere. Beleszülettem a gyülekezeti életbe. Sokat köszönhetek Juhász Sándor és Kemenesi Tibor lelkipásztoroknak, akik áldozatosan segítették első lépéseimet a hit útján. A nyírbátori gyülekezetben kaptam Isten indíttatását, hogy az általános iskola befejezése után 1986 és 1996 között a Debreceni Református Kollégiumban tanulhattam. A Kollégium Gimnáziumában érettségiztem 1990-ben, majd ezt követően a Debreceni Hittudományi Egyetemen folytattam tanulmányaimat. 1995-ben tettem le az első, majd egy év múlva a második lelkészképesítő vizsgát kitűnő eredménnyel. Egy évig segédlelkész voltam Nagytiszteletű Virágh László lelkipásztor mellett az encsencsi gyülekezetben. Örökké hálás maradok mindazokért az áldott, gondoskodó, önzetlen útmutatásokért, amelyekkel ő az önálló gyülekezeti szolgálat útján elindított. Nagytiszteletű lelkipásztor elődöm nyugdíjazását követően a gyülekezet meghívott és megválasztott lelkipásztorának, ahol csaknem 14 évet szolgáltam. Áldott 14 év volt ez, egy olyan kis gyülekezetben, ahol, mint egy nagy család gondoskodtunk egymásról: lelkipásztor a gyülekezetről, a gyülekezet a lelkipásztoráról. 2000-ben házasságot kötöttünk feleségemmel, Lakatos Margittal, aki tanító-hitoktató szakos pedagógus. Házasságunkat Isten 2003-ban ikergyermekekkel ajándékozta meg, két fiúval: Istvánnal és Áronnal.

Az újfehértói gyülekezet a 2009. március 8-i bemutatkozó szolgálatom után, a lelkészválasztási eljárást lefolytatva 2009. április 19-én választott meg lelkipásztorának. Fájdalmas búcsút jelentett ez az encsencsi gyülekezettől. Mint egykor Pál apostol az efézusiaktól, mi is könnyek között váltunk el egymástól. Magasztalom Istent azokért az évekért.

Újfehértón, teljes erővel láttunk hozzá a szolgálatok végzéséhez. A parókia felújítását követően június 3-án költöztünk családommal a városba. Felemelő istentisztelet keretében megköszöntük Istennek nagytiszteletű Lipták Pál nyugdíjba vonult lelkipásztor 48 éves újfehértói szolgálatát. Majd azonnal a vakációs gyermek bibliahét megszervezéséhez kezdtünk, amelyen naponta 90-100 gyermek vett rész és 123 regisztrált gyermekkel találkoztunk. Ez idő alatt a beosztott lelkészi lakás is felújításra került. Nyáron gyülekezeti kirándulást szerveztünk, majd a hitoktatás elindulását követően megkezdődött a presbitérium újjászervezése.

Csodálatos élményekkel ajándékozta meg a gyermekeket az adventi és az anyák napi játszóház. Örömmel vittük a konfirmandusokat ifjúsági találkozókra, koncertre, kiállításra. Mindezekért Istené a dicsőség, és köszönet minden segítő önzetlen fáradozásáért.

És elindítottuk az elrepedt öt és fél mázsás 135 éves második harangunk új haranggal való pótlásának ügyét, amelynek megvalósításában példátlan gyülekezeti összefogással találkoztam. Isten segítségével ősszel hálaadó ünnepet tartottunk, az új harang felszentelését.

Örömmel látjuk az istentiszteleteken való szép jelenlétet. Kérjük Istent, áldja meg szolgálatainkat a jó magvetés után boldog növekedéssel.

Isten akaratát naponként keresve, abba mindig határozottan beilleszkedve végeztem mindig szolgálataimat, és ez után sem kívánom másként tenni. Tudom az Igét: „Nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené!”(Róma 9,16)

Így helyezem továbbra is életemet és a reám bízottakat az Ő megőrző atyai kezébe.

Baracsi István lelkipásztor